2016-ban volt a tízéves évfordulója annak, hogy a Sic Transit először adott koncertet. Azóta hosszú utat jártunk be, sok változáson mentünk keresztül.

A riói olimpia éve is tartogatott számunkra néhány fontos útelágazást.

Az első jelentős mérföldkő az év során az volt, hogy immár másodszor léphettünk színpadra a P. Mobil előzenekaraként. Erre a koncertre a híres-neves budapesti rockszínhely, a Crazy Mama színpadán került sor február közepén. A magyar ősrockhoz szokott közönség hamar vevő volt az ősmagyar rockra, mi pedig igazán élveztük a pozitív visszajelzést, és egy nagyon jó hangulatú koncertet tartottunk új feldolgozásunk, a Gömöri dal ősbemutatójával egybekötve.

A koncert beharangozójaként pár nappal korábban Gidófalvy Attila vendégei voltunk az Érd FM rádióban, a műsor felvételét itt lehet meghallgatni.

A szezon első szabadtéri koncertjére Esztergomban került sor, a Sonkaszegű Fesztiválon, több száz fős tömeg előtt. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk, s így nem csak egy kellemes húsvét vasárnap délutáni program lehettünk, hanem meglepetés is a városnak: a közönség soraiból nagyon sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy ők nem is gondolták volna, hogy Szent István városában ilyen produkcióra képes kompánia működik. Nekünk ez a hazai elismerés különösen jól esett, mert igaz ugyan, hogy határon innen és túl már több mint száz koncerten mutattuk be a népdalok általunk képzelt korhű feldolgozásait saját néptánc koreográfia kíséretében, szülővárosunkban még nem sok alkalmunk adódott színpadra állítani ezt a műsort.

Az év harmadik fellépésén, a pünkösdvasárnapi fertőszentmiklósi koncerten is "csak" zenekari produkció volt, noha –mint utólag kiderült– ide is velünk tarthatott volna Tonka és Attila, hogy a tavaly Siófokon közösen megkezdett, aztán az idén márciusban Esztergomban tovább folytatott utat közösen járjuk tovább. Az év hátralévő részében ez már így is volt.

Májusban Karesz iskolájának, a dorogi Petőfi Sándor Általános Iskolának a századik születésnapján adtunk koncertet táncosaink kíséretében. Itt hangzott el először –amolyan születésnapi meglepetésként– egyik legújabb népdal feldolgozásunk, a Sok születésnapokat.

Június utolsó vasárnapján mi nem csak a sikeres magyar futball EB-szereplés miatt égtünk lázban, testhőmérsékletünket a nyári kánikula, illetve az aznapi két koncert is magasan tartotta. Kora délután a református egyház fesztiválján, a REND-en léptünk fel, melyet Balatonfüreden rendeztek meg. Az ebédről visszatérő közönség hangos és hálás tapssal jutalmazta a zenészek és táncosok kitartását a napégette színpadon.

A koncert után visszaszálltunk a turnébuszba, s miközben a szerencsésebbek hideg söröket kortyolgattak, addig Attila vezetésével a szlovákiai Bős felé indultunk, ahol a CseMaDok rendezvényére kaptunk meghívást. Itt elmondhatnánk, hogy a Neoton Família előtt léptünk színpadra – és annyira előttük, hogy ez nem csak időben, hanem térben is igaz: míg ők a nagyszínpadot foglalták el, nekünk egy kisebb jutott, a sörsátorok mellett. Így aztán itt is elég sokan látták, hogy sok jó ember kis színpadon is elfér, s ezt a koncert végén még egy közös énekléssel is elismerték.

Júliusban két év szünet után tértünk vissza a Visegrádi Palotajátékokra, ahol táncosaink dolgát a közel sem vízszintes színpad bonyolította. Utána viszont olyan elismerést kaptunk egy kedves úrtól a közönség soraiból, amit felidézve ma is visszaigazolódik az a fixa ideánk, hogy jó úton járunk.

Két nappal később ez az út ismét Esztergomba vitt bennünket, ahol a tavaszi sonkaszegő fesztivál után ezúttal a sörfesztivál programjának fényét voltunk hivatottak emelni, ezúttal immár többedszerre a Bikini előzenekaraként. Ez a fellépés annyira jól sikerült, hogy a szervezőktől nyilvános meghívást kaptunk az októberi Váci Pálinkafesztiválra, melyből végül is sajnos nem lett semmi, de Esztergomnak ezúttal is jól esett megmutatni, hogy március óta is fejlődtünk egy keveset.

Augusztusra igencsak betelt a koncertnaptárunk, a nyár utolsó hónapjában négy plusz egyszer is színpadra álltunk, ráadásul ebben a sorozatban megint volt egy olyan nap, hogy két fellépésünk is volt, s abból az egyik megint csak Szlovákiában. Az első buli a Palóc Világtalálkozón volt, ahol a technikai nehézségeket leküzdve adtunk az éjszakába nyúló, sikeres koncertet, melynek visszhangja is volt: Bátonyterenyén még a következő héten is sokan kérdezgették a szervezőket, hogy ki volt az a jó hangú fiatalember, aki olyan szép énekléssel szórakoztatta nem csak a közönséget, de a falubelieket is...

Másnap a környei templom felszentelésének 150. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen léptünk fel, s ez a koncert is útelágazásnak bizonyult. Hosszú, sikeres együttműködést követően itt vettünk búcsút karitatív menedzserünktől, Mayától, kinek tevékenysége nélkül nem lennénk azok, akikké lettünk.

A nyári szabadságokat követően augusztus 20-án keltünk útra újra a turnébusszal, délután Tatabányán, az ottani Szent István-napi műsorban voltunk fellépők, este pedig az ugyanezen nevet viselő dunaszerdahelyi programsorozat zárószáma voltunk.

És ekkor még hátra volt augusztus legizgalmasabb koncertje, a balatonfüredi Borfesztivál zárónapjának estéjén. Karesz helyén a dobok mögött ezúttal ugyanis régi kedves barátunk, Lencsés Feri foglalt helyet, hogy alapító tagunkat annak halaszthatatlan elfoglaltsága miatt helyettesítse. A koncertet megelőző napokban kétszer volt lehetőségünk próbálni Lecsóval, aki ugyan évekkel ezelőtt párszor már kisegített bennünket, de azóta a repertoár is bővült, és a zenei megoldások is rafináltabbak lettek. Szóval nem volt könnyű dolga, de tapasztalt zenészként megoldotta a dolgot, és a teltházas szabadtéri színpadon olyan sikeres koncertet adtunk, aminek egyetlen fájó pontja az volt, hogy örökös dobosunk és daltársunk, Karesz, nem lehetett ott, és nem élvezhette a sikert.

Pótolni viszont volt lehetősége a dolgot, szeptember elején a Finn-magyar Baráti Társaság konferenciáján Esztergomban, majd legközelebbi koncertünkön, melyet Bátorkeszin, az ezúttal is a Szentgyörgymezői Olvasókör szervezésében megrendezésre került, immár nemzetközivé váló Méz-napon adtunk szeptember harmadik vasárnapján. Ennek a koncertnek az adott még számunkra különleges ízt, hogy Kálmán és Laci feleségei ezúttal a turnébuszban velünk együtt utazva tapasztalhatták meg, mit is jelent zenészként úton lenni...

Az október 23-i műsorunk aktualizált változatát idén az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban mutattuk be a diákok (akik között Attila és Laci gyermekei is helyet foglaltak), illetve tanáraik nagy örömére.

A hónap végén pedig történetünk második leghosszabb utazására indultunk, Esztergom Város Önkormányzatának kulturális delegációja tagjaként a németországi Bambergben léptünk fel, a testvérvárosban rendezett magyar kulturális napok keretében, illusztris közönség előtt.

Novemberben Csolnokra hívtak vissza bennünket, ezúttal is a falu adventi programsorozatát nyitottuk meg a 2015-ös évhez hasonlóan: ugyanazon a helyszínen, ugyanolyan zord időjárási körülmények között – viszont ezúttal táncosaink produkciójával kiegészítve a megújított repertoárt.

Decemberre már csak –természetesen a heti próbák mellett– az évzáró zenekari vacsora és zárszámadás maradt a Mediterraneo étteremben, ahol Attila jóvoltából a többiek csapatépítő nyereményjátékon lehettek gazdagabbak élményekkel és apró ajándékokkal.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy 2016-ban 18 alkalommal (!) léptünk színpadra, közben utaztunk közel 4000 km-t, szerepeltünk rádióban és televízióban (a Duna TV Kívánságkosár című műsorában több alkalommal is játszották klipjeinket), elköszöntünk karitatív menedzserünktől és új tagokra leltünk Tonka és Attila személyében.

Ez már önmagában elég lenne, de 2017-re is tele vagyunk tervekkel, különös tekintettel Kodály Zoltán születésének 135-ik és halálának 50-ik évfordulójára. Érdemes lesz velünk tartani!