Amilyen rövidre sikerült, olyan sokáig váratott magára zenekarunk 2013-as évének összefoglalója.

Pedig nem volt eseménytelen ez az esztendő sem, hiszen tizenkét koncertünk mellett két alkalommal is szerepeltünk a médiában, olyan helyeken játszottunk, ahol még azelőtt nem, s új dalokat is felvettünk a műsorunkba.

Az ideihez hasonlóan a tavalyi év is viszonylag későn indult –de legalább volt időnk új dalokkal foglalkozni, akárcsak most–, hiszen az első nyilvános megnyilvánulásunkra egészen március 28-ig kellett várni, mikor is interjú készült velünk a Lánchíd Rádióban. A műsorban a Lord zenekarral közösen szerepeltünk, akik előtt aztán az év első koncertjét is adtuk április elsején, a Budavári Húsvéti Sokadalmon. Irgalmatlanul hideg volt, de sikerült forró hangulatot teremtenünk és új rajongókra is szert tettünk. Egy kedves, idős néni még egy Lord-os bögrét is szeretett volna aláíratni velünk...

A következő koncertre pont egy hónapot kellett várni. Az eseményre Komáromban került sor, az ottani Komáromi Napokon. Itt már nem csak a hangulat és a levegő volt forró, hanem Kálmán is, aki közel negyven fokos lázban égve lépett velünk színpadra, hogy megélje a muzsika csodáját: amíg zenélni kellett, semmi baja nem volt, de ahogy lejöttünk a színpadról, visszaesővé vált, ami ügyvéd létére nem túl szerencsés dolog. :-) Ez a koncert egyébként nem erről marad számunkra emlékezetes, hanem arról, hogy itt hangzott el először élőben a Hidegen fújnak a szelek és az Elindultam szép hazámból, valamint arról, hogy az utánunk a színpadra lépő Holdviola koncertje közben néhányan odajöttek hozzánk, és azt mondták, a mi feldolgozásaink sokkal jobban tetszettek nekik...

Májusban még egy fontos dolog volt: Gidófalvy Attila meghívásának eleget téve a Best of Rock FM rádióban vendégeskedett Maya és Attila.

A nyár eleje sajnos nagy nyugalomban telt, több fellépésünk is elmaradt, mert a rendezvények nem kapták meg időben a szponzori és egyéb támogatásokat. Ezért nem jutottunk el többek között Bajnára és Vácra sem.

Az első nyári koncertre július 14-én került sor, a Visegrádi Palotajátékok programját igyekeztünk színesíteni műsorunkkal, zsinórban már a harmadik alkalommal. Jól sikerült, bár eléggé visszafogott buli volt – biztosan a meleg miatt.

Augusztus 20-án Eger várának bevétele volt a feladat. Itt az ötnapos Várjátékok zárószáma voltunk, s csak kis híja volt, hogy nélkülünk fejeződjön be a vigalom: a koncertünk előtt ugyanis hirtelen jött hatalmas zivatar áztatta az ódon falakat és a színpad deszkáit, amik csak a szervezők állhatatos munkájának köszönhetően kerültek a vihar után biztonságos állapotba. Nagyon nagy szerencsénk volt ezzel, ugyanis az év egyik legjobb koncertjét adtuk aztán, s a színpadról áradó örömünk átjárta a közönséget is: szűnni nem akaró vastapssal búcsúztattak bennünket. Még most is jóleső borsódzás tölti el a lelkünk, ha eszünkbe jut ez az este.

Szeptember elsején Dorogon léptünk fel, a Bányásznapokon már tényleg visszatérő vendégeknek számítunk. A szokásos mazsorett-parádés késés miatt rövidített programmal és punk-rockosra vett tempóval léptünk színpadra a Bikini előtt. Ekkor hallottuk már 2013-ban másodszor, hogy a közönség nem egy tagjának jobban tetszettünk, mint az est főzenekara...

Egy héttel később aztán olyan történt velünk, ami a Sic Transit Gloria Mundi zenekarral még soha: egy napon két koncertet is adtunk. Az elsőt Tatán, a Magyar Dal Napja helyi rendezvényén. Bár ezt inkább csak fél koncertnek minősítenénk, hiszen az előttünk felhalmozott csúszást a főzenekarok miatt a mi programunk húzásával oldották meg a szervezők. Így legalább időben hazaértünk Esztergomba, hogy az Esztör Napok záróakkordjaként felavathassuk a Lipót-terasz színpadát. Ennek a fellépésnek is meg volt a maga pikantériája, de ennyi idő távlatából már ez is csak egy zenekari sztori, amire jó visszaemlékezni.

A koncertek számát tekintve egyébként szeptember igen jó hónap lett, 2013-ban ebben az időszakban volt a legtöbb fellépésünk. Ráadásul a legjobb koncertre is ekkor került sor, szeptember 21-én, Abaújszántón. Ide az egri fellépés apropóján kaptunk meghívást a híres Szüreti Napra, ahol a táncház mozgalom egyik bölcsőjénél igazán nagy megtiszteltetés volt számunkra magyar népdalokat játszani. Előttünk a Cimbaliband melegítette be a közönséget, nekünk az ex-noxos Péter Szabó Szilvia számára kellett volna tovább fűtenünk a hangulatot, de végül úgy jött ki a lépés, hogy mi az élő zenénkkel nagyobb sikert arattunk, mint az egykor szebb napokat látott, ezúttal akadozó CD alapra éneklő, a szokásos csúszás miatt kissé ideges énekesnő. Hiába, no, sic transit gloria mundi...

Történetünk legrövidebb koncertjét október 22-én adtuk Tatán, a városi '56-os ünnepségen. A best of... műsor mindössze három dalból állt. Jó volt.

Novemberben szabadok voltunk, decemberre viszont három fellépés is jutott.

Az elsőre Budapesten, a Club 202-ben került sor, ahol 2013-ban már másodszor voltunk a Lord előzenekara. Közönségük szeretettel és lelkesedéssel fogadott bennünket, s Kálmán félévszázados felállásának tiszteletére nem csak népdalokat játszottunk, hanem az ő szerzeményei közül is elővezettünk néhányat. Nagyon jól esett újra játszani ezeket a dalokat, az pedig külön öröm volt, hogy láttuk a közönségen: tetszenek nekik a saját számaink. Idén talán többet kellene ezeket a dalokat is elővenni...

Az év egyetlen külföldi fellépésére december 20-án került sor a szlovákiai Párkányban. Itt az adventi vásáron játszottunk, s akárcsak a korábbi években, ezúttal is elfogadta meghívásunkat Vilmos Évi, hogy fellépésével emelje az ünnep fényét. A meghitt koncert után ünnepi zenekari vacsorát fogyasztottunk egy jégbordás úttest, a felebaráti szeretet és egy szépreményű vadmalac emlékére. Arra még emlékszünk, hogy számos alkoholok is megnyittattak...

2013 utolsó, a Sic Transit Gloria Mundi rockzenekar századik (jelen felállásának 52.) koncertjére a budapesti Vörösmarty téren, az Adventi vásáron került sor december 23-án este. Igazi, ünnepi koncert volt: jókedvű zenekarral, profi hangosítással, mesés környezetben – igazán méltó alkalom volt századiknak! Mikor 2006-ban elindultunk, nem sejtettük, hogy ilyen messzire fogunk jutni.

És ekkor még nem is tudtuk, mi mindent tartogat számunkra 2014...