A Sic Transit rockzenekar története még a múlt évezred utolsó éveire nyúlik vissza. Ebben az időben én (Laci) még tanár voltam és éppen az iskolám nyári táborában vigyáztam a gyermekek testi-lelki fejlődését, illetve tanítottam az illemtant és a logikát. Kálmán felesége is a táboroztató nevelők közé tartozott, szerető férje pedig meglátogatta. Kálmán és én ekkor ismerkedtünk meg.
A gyerekeknek szóló esti takarodó után én, aki mindig jogász szerettem volna lenni, megkérdeztem Kálmánt, mi a különbség az angolszász és az európai jogrendszer között, mi is az a precedens és hogyan működik. Kálmán, aki ekkor már nem volt bíró, de jogi ismeretterjesztő újságok szerkesztőjeként hivatásának tekintette az ilyen ismeretek átadását, szenvedélyes hangon ecsetelni kezdte a különbségeket. Én csillogó szemmel hallgattam, és mindketten nagyon jól éreztük magunkat, egyrészt az építő jellegű diskurzus, másrészt az elfogyasztott jóféle vörösbor hatására. (Mielőtt a fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkezők felszisszennének: nem, nem voltunk részegek, csak gondolkodásunk sebességét fokoztuk az isteni nedűvel.)
A beszélgetés csúcspontján kiderült (bár az eredeti témába nem vágott), hogy mind a ketten szeretjük a repülést és a repülőgépeket. Ekkor jött az ötlet, hogy kipróbáljuk az F22-es szimulátort a tábor számítástechnika termének arra alkalmas gépén. S míg a csillagos ég sátra alatt a hálótermekben szuszogva aludtak a gyerekek, odakinn a réten pedig hangosan ciripeltek a tücskök, ketten együtt összehoztuk azt, ami külön-külön még sohasem sikerült: leszálltunk a Nimitz repülőgép-anyahajón a Raptorral. Ez a sikeres esemény pedig megpecsételte a barátságunkat.
A gyerekeknek szóló esti takarodó után én, aki mindig jogász szerettem volna lenni, megkérdeztem Kálmánt, mi a különbség az angolszász és az európai jogrendszer között, mi is az a precedens és hogyan működik. Kálmán, aki ekkor már nem volt bíró, de jogi ismeretterjesztő újságok szerkesztőjeként hivatásának tekintette az ilyen ismeretek átadását, szenvedélyes hangon ecsetelni kezdte a különbségeket. Én csillogó szemmel hallgattam, és mindketten nagyon jól éreztük magunkat, egyrészt az építő jellegű diskurzus, másrészt az elfogyasztott jóféle vörösbor hatására. (Mielőtt a fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkezők felszisszennének: nem, nem voltunk részegek, csak gondolkodásunk sebességét fokoztuk az isteni nedűvel.)
A beszélgetés csúcspontján kiderült (bár az eredeti témába nem vágott), hogy mind a ketten szeretjük a repülést és a repülőgépeket. Ekkor jött az ötlet, hogy kipróbáljuk az F22-es szimulátort a tábor számítástechnika termének arra alkalmas gépén. S míg a csillagos ég sátra alatt a hálótermekben szuszogva aludtak a gyerekek, odakinn a réten pedig hangosan ciripeltek a tücskök, ketten együtt összehoztuk azt, ami külön-külön még sohasem sikerült: leszálltunk a Nimitz repülőgép-anyahajón a Raptorral. Ez a sikeres esemény pedig megpecsételte a barátságunkat.
A bor filozófiája
A nyári táborban megélt feledhetetlen élményeket aztán igyekeztünk időről időre feleleveníteni. Ehhez mindig segítségünkre volt némi bor, csipetnyi filozófia és az élet mérhetetlen szeretete.
A beszélgetések sok mindenről szóltak: Istenről, vallásról, politikáról - viszont egyre kevesebb szó esett a repülésről. Ellenben a zene mind gyakrabban szolgáltatott témát. Így aztán kiderült, hogy a két legjobb zenekar a Led Zeppelin és a Dire Straits, a két legjobb gitáros meg Jimmy Page és Mark Knopfler. Aztán kiderült az is, hogy mind a ketten vágyunk arra, hogy e két gitárhős nyomdokaiba lépjünk.
A beszélgetések sok mindenről szóltak: Istenről, vallásról, politikáról - viszont egyre kevesebb szó esett a repülésről. Ellenben a zene mind gyakrabban szolgáltatott témát. Így aztán kiderült, hogy a két legjobb zenekar a Led Zeppelin és a Dire Straits, a két legjobb gitáros meg Jimmy Page és Mark Knopfler. Aztán kiderült az is, hogy mind a ketten vágyunk arra, hogy e két gitárhős nyomdokaiba lépjünk.
...és előkerültek az akusztikus gitárok
2005 tavaszától így négy szereplősre bővültek a nappaliból az alagsorba költözött baráti eszmecserék: Kálmán, én, meg a két akusztikus gitár ekkortól itt éreztük jól magunkat. Kezdetben nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy mit is játszunk, csak játszottunk.
Aztán Kálmánnak látomása támadt, és azt mondta, hogy magyar népdalokat kellene feldolgoznunk, 3 gitár + dob klasszikus rockzenekari felállásban. Elsőre kissé vadnak, de kétségkívül eredetinek tűnt az ötlet. Két dolog hiányzott csupán: feldolgozható népdalok, és a leendő zenekar ritmusszekciója: egy dobos és egy basszusgitáros.
Az első tagcsere
Régi barátaink közül Kareszra esett a választás a dobosok közül, aki egyből igent mondott a felkérésre. A basszusgitáros személye is adott volt, Kálmán testvére, Attila hozta a mélyeket a kezdeti időkben. Ebben a felállásban kezdtünk el próbálni 2005 júliusában.
Sajnos Attila más zenekarokban esedékes elfoglaltságai miatt hamarosan kilépett, így új zenész után kellett néznünk a négy mélyhangú húr kezelésére.
Kik és miért és hogyan és...?
A zenekar tehát igazi hétpróbás tagokból állt össze 2005 nyarán. Mindannyian játszottunk már zenekarokban, kipróbáltuk magunkat a legkülönbözőbb stílusokban (country, dixieland, folk, pop, jazz-rock, rhytm and blues, soft rock), de az igazi, azért a rock.
Egzisztenciálisan nem kötődünk a zenéhez, így halálosan komolyan vesszük. A Sic Transit a rock műfaját felhasználva mind zenéjében, mind szövegvilágában igyekszik visszaadni valamit kétségekkel terhes, értékeit vesztő világunkból. (Sic transit gloria mundi, avagy így múlik el a világ dicsősége.)
Egzisztenciálisan nem kötődünk a zenéhez, így halálosan komolyan vesszük. A Sic Transit a rock műfaját felhasználva mind zenéjében, mind szövegvilágában igyekszik visszaadni valamit kétségekkel terhes, értékeit vesztő világunkból. (Sic transit gloria mundi, avagy így múlik el a világ dicsősége.)
Eredeti "látomásom" ellenére saját számokat játszunk, bár a népdalok feldolgozását nem vetettük el teljesen. Először csak a saját örömünkre szolgált a dolog, amint minden héten egy alkalommal dübörögtünk néhány órát. Aztán, ahogy lenni szokott, kezdett hiányozni a közönség, a bulik hangulata. Nem álltunk hát ellen a megmutatkozási vágynak, s 2006 elején elkezdtünk dolgozni a repertoárunkon, hogy lemez-, illetve színpadképessé tegyük a zenekart. Nagy lökést adott ehhez az a körülmény, hogy ekkor csatlakozott a zenekarhoz Norbi mint basszusgitáros.
2006 szeptemberében végre kiléptünk a próbateremből a nyilvánosság elé. A világot jelentő deszkákat a dorogi Kacsa színpada jelentette, ahol első koncertünket adtuk. Némi invesztíció árán sikerült egy saját kis stúdiót felszerelni, ahol novemberre elkészült az első, egyórás demo cd-nk First Cut munkacímmel.
Jelenleg dolgozunk a második cd-nk anyagán, s igyekszünk minél többször fellépni.
2006 szeptemberében végre kiléptünk a próbateremből a nyilvánosság elé. A világot jelentő deszkákat a dorogi Kacsa színpada jelentette, ahol első koncertünket adtuk. Némi invesztíció árán sikerült egy saját kis stúdiót felszerelni, ahol novemberre elkészült az első, egyórás demo cd-nk First Cut munkacímmel.
Jelenleg dolgozunk a második cd-nk anyagán, s igyekszünk minél többször fellépni.