Az idén a tavalyinál korábban sikerült összeállítani visszatekintésünket az elmúlt évre. 2011 sok mindent hozott a Sic Transit Gloria Mundi számára - többek között mindjárt a zenekar nevének kiteljesedését: csapatunk házi marketing szakemberének javaslatára a nehezebben megjegyezhető Sic Transit név helyett a minden művelt európai által ismerősen csengő mondásra –Sic Transit Gloria Mundi– változtattuk zenekarunk nevét.

Így aztán egyből elejét vettük az olyan megszokott újságírói kérdéseknek is, mint hogy honnan van a zenekar neve. A legfontosabb történés azonban mégsem ez volt, hanem az, hogy igazi zenekarrá kovácsolódtunk.

A jelenlegi felállásban 2010 novemberében léptünk először színpadra, de az összekovácsolódást aktívan elősegítő sok-sok fellépésre 2011-ben került sor. Zenekarunk történetének legtöbb egy évre eső koncertjét adtuk tavaly: 20 alkalommal léptünk színpadra. A mai ínséges időkben ez talán nem is rossz egy amatőr zenekartól...

(Az összefoglalóban található linkek regisztrált felhasználóink számára nyílnak csak meg.)

Koncertek

Az első koncertre februárban került sor, Budapesten játszottunk a Club '68-ban, barátaink, a Tűzkerék XT meghívására. Itt mindjárt olyan megtiszteltetésben lett részünk, hogy Som Lajosnak (is) játszhattunk. Ezen kívül megismerkedtünk Böszörményi Gergellyel, a Perific Records vezetőjével, akivel szót váltottunk egy esetleges együttműködés lehetőségéről is. Ez a dolog azóta is körvonalazódik, talán az idén lesz belőle valami.

Március első szombat estéjét Tatabányán, a Roxxy Music Club-ban töltöttük. Itt is előzenekarként léptünk fel, ezúttal a magyar rock-blues szcéna másik nagy öregjének, Deák Bill Gyulának fűtöttük fel a hangulatot. A sikerre való tekintettel ide is visszahívást kaptunk idénre, amint véglegesedik a dolog, közzé fogjuk tenni itt, a honlapon.

Ha már a hónap első hétvégéjét nem otthon töltöttük, az utolsón sem akartunk odahaza unatkozni: a Klub Hungarikum meghívására Tokodaltáróra mentünk, s ezúttal egyedül léptünk fel. Ezt a koncertet amolyan nyilvános próbának szántuk, hiszen tudtuk, hogy egy héttel később sokkal nagyobb helyen és közönség előtt kell helyt állnunk: várt ránk a budapesti Millenáris.

Április 2-án tehát ott voltunk a Családünnep Európával című rendezvényen, ahonnan élő közvetítést adott a Duna Televízió is, melyben egy rövid ideig mi is szerepeltünk. A Szabadtéri Folk Színpad műsorában léptünk fel, és talán elmondhatjuk, hogy szép sikert arattunk. A bombariadó miatt félbeszakított eseményt ugyanis májusban megismételték, s erre az ismétlésre is meghívták a Sic Transit Gloria Mundi-t.

Mielőtt azonban még visszatértünk volna a Millenárisra, két koncertet is adtunk: Nagypénteken Dorogon, a Plusz21-ben játszottunk, itt is előzenekar voltunk barátaink, a Szépülő Városközpont meghívására. Május első szombatján pedig igazán különleges helyen volt alkalmunk fellépni: a győri KIKA áruház ötéves születésnapi tortáján fújhattuk el egy kisebb hangorkánnal a gyertyákat.

Május közepén tehát visszatértünk a Millenárisra, ahol ezúttal nem szabadtéren, hanem a Fogadó Családi Színpadán szólaltathattuk meg a népdalfeldolgozásokat. Megtiszteltetés volt Gryllus Vilmos előtt játszani.

Június 3-án szülővárosunkban (illetve egészen pontosan nem ott...) is sor került az első 2011-es Sic Transit koncertre. Adománygyűjtő sétahajó indult ugyanis Esztergom kikötőjéből, hogy az áldatlan állapotban lévő intézmények költségvetésének támogatására hozzájárulásokat gyűjtsön. A műsorba bennünket is meghívtak, mi pedig nem szoktunk nemet mondani, ha segíteni kell: mentünk és sikert aratva játszottunk. Visegrád és Esztergom között a Duna vitte messzire hangunk, és a számok után feldübörgő tapsvihar robaját a közben odakint dúló valódi vihar sem tudta elnyomni.

A pünkösdi hétvégén pedig kezdetét vette eddigi egyetlen igazi koncert turnénk is: a várpalotai Pannónia Fesztiválon léphettünk fel, olyan hírneves külföldi és magyar zenekarok sorában, mint a Twisted Sisters vagy a Mobilmánia. Még nem a Nagyszínpadon, de ami késik... :-)

A turné második és harmadik állomása Tatán volt. Előbb a Tatai Sokadalmon léptünk fel (itt indultak kalandjaink a minőségi hangosítással...), majd egy héttel később a méltán híres és népszerű Víz-Zene-Virág Fesztivál Építők Parkja-beli Nagyszínpadán, ahol utánunk Tolvai Reni igyekezett mozgásba hozni a közönséget, ami végül is a szintén ez ugyanezen színpadon fellépő Első Emelet zenekarnak sikerült. Mi közben nagyszerű hajókirándulást tettünk a tatai tavon, kalóz hajlamainkat kiélve egy igazi vitorlás(nak kinéző) hajón szeltük a hullámokat.

A koncertsorozat talán legjobb fellépését két nappal később, június 26-án adtuk Győrszentivánon, a VII. Sz-Feszt-en. Jó formában voltunk, és erre vevőnek tűnt az egyre növekvő számú közönség 30 feletti része is. A fiatalabbak inkább az utánunk színpadra lépő Fluor Tomira voltak ráizgulva, aki egyébként nagyon jó fej volt a backstage-ben: Laci fiának, Bencének "Mizu?" kérdését egy autogrammal és egy közös fotóval hálálta meg. Halenda!

Július elsején ismét Esztergomban és ismét jótékonysági koncerten léptünk fel a Szentgyörgymezői Olvasókörben. Újdonság volt, hogy a dobok mögött beugrós dobossal játszottunk: Karesz jó előre tudott hivatalos elfoglaltsága miatt a verőket ezen a koncerten Lencsés Feri barátunk vette kézbe. A műsorban rajtunk kívül Tóth Tamás és a Nyomkeresők, illetve Dinnyés József léptek fel. Úgy látszik 2011 arról is szólt, hogy megismerhettük a magyar folk-beat-rock élet nagy öregjeit... A koncert bevételét az Anyatej Világnapja alkalmából ajánlottuk fel.

Egy héttel később a visegrádi Palotajátékok népzenei színpadán folytatódott kálváriánk a felmért igényeket kielégíteni képtelen hangosítással, ami ezúttal minden igyekezetünk ellenére sajnos a produkciónk rovására is ment... Így utólag visszagondolva már ez a fellépés is kellemes emléknek tűnik.

A turnézáró koncert a szlovákiai Párkány főterén azonban minden hangosítással kapcsolatos problémánkért kárpótolt. Igazán kiváló körülmények között játszhattuk le a sorozat utolsó buliját, amin az egész zenekar nagyon felszabadultan játszott. A felvidéki magyarok mind elégedettek voltak a produkcióval, s bennünket sem tudott kizökkenteni jókedvünkből az a pár szlovák nacionalista, aki még akkor (és valószínűleg azóta) sem értette, hogy mit jelent az EU...

Eddigi egyetlen turnénk tehát jól sikerült, a Sic Transit Gloria Mundi tagjai pedig szabadságra mentek.

Bő egy hónapig tartott a zenementes létezés (nem volt könnyű...), de Szent István napja újra Szent István városának színpadán talált bennünket. A nyár eleji adománygyűjtő hajón adott koncert folyományaként ezúttal az Erzsébet-parkban léptünk fel. A civil összefogásban szervezett ünnepségsorozatnak volt néhány buktatója, ezek közé tartozott a hangosítás is. Ezúttal nem csak annak minőségével kapcsolatosan merültek fel kérdések, de még az áram is elment műsorunk közben. Szerencsére Robi feltalálta magát, és a (szinte) vaksötétben megénekeltette a közönséget. Az elektronokon kívül egyébként még valaki elment: Karesznek ismét hivatalos elfoglaltsága volt, így helyét a dobok mögött –a júliusi olvasókörös fellépés után immár másodszor– Lencsés Feri barátunk vette át ideiglenesen.

Szeptember első hétvégéjén ismét a dorogi Bányásznapon léphettünk fel. Ezúttal is előzenekar voltunk, a tavaszi izzítás után ősszel is Deák Bill Gyula közönségét voltunk hivatottak hangulatba hozni. A dolog sikeresnek bizonyult, mert a kapitány ezúttal sokkal jobb hangulatú bulit nyomott, mint a megyeszékhelyen. De számunkra a legjobban talán az esett, hogy Bill ismerősként üdvözölt bennünket, emlékezvén a tavaszi közös fellépésünkre.

Szeptember végén még egy különleges szülinapi bulin játszottunk: 2011-ben lett tízéves a Mária Valéria híd Esztergom és Párkány között. Az esemény méltó megünnepléséhez megint csak a civilek összefogására volt szükség, akik ezúttal sem hagyták cserben városunkat: nagyszerű háromnapos rendezvényt hoztak tető alá mindenféle hivatalos anyagi támogatás nélkül. A hangosítást ezúttal is ugyanaz a csapat szolgáltatta, akik augusztusban is, de ezen a fellépésen nem volt velük semmilyen probléma, sőt: 2011-ben talán ezen a koncerten szólt legjobban a Sic Transit Gloria Mundi. Mindehhez még hozzá jött az is, hogy szervezési problémák miatt csak az eredeti időpontnál jóval később léphettünk színpadra, ami miatt kissé idegesek voltunk. Ennek eredményeképp amolyan ereszd-el-a-hajamat stílusú lett a koncert, és sikerült igazán felszabadultan játszanunk. Szerencsére ez le is jött a színpadról, és a kitartó közönség is jól érezte magát.

A teljes zenekart érintő koncertek sorában ezután hosszabb szünet következett. Kálmán és Laci ugyan sikerrel léptek fel a Művészetek Palotájában zajló Cifra Palota rendezvénysorozat Esztergomot bemutató rendezvényén, de ez az unplugged koncert(ecske) a zenekar többi tagját nem érintette.

Nem úgy a 2011-es év második fellépése a tokodaltárói Klub Hungarikum megújult színpadán december 3-án. S bár megintcsak nem voltunk sokan, nagyon jó hangulatú mikulásbulit csináltunk e klassz helyen. Akárcsak tavasszal, ezúttal is nagyon jó bemelegítés volt az év utolsó koncertjére, melyre –2010 után másodszor is– Budapesten került sor.

Méghozzá nagyon rangos helyen zártuk az évet: a Vörösmarty-téri Adventi vásáron léptünk fel december 15-én este. A téli szabadtéri koncertek nekünk nem jönnek be az időjárás tekintetében: hóesés helyett ezúttal is az eső szakadt, a hideg miatt aztán még Kálmán húrja is, úgyhogy minden igyekezetünk ellenére ez a buli nem sikerült olyan jól, mint az év többi fellépése. Ami miatt végül is erre az eseményre is kellemesen emlékezünk az az, hogy minden körülmény ellenére voltak olyanok, akik miattunk jöttek ki a térre és végig ott is maradtak, amíg játszottunk. Ennél jobban már csak az melengette a szívünket, hogy olyanok is voltak, akik csak arra jártak, de a produkciónkat hallva nem is mentek tovább. Az ilyen pillanatokért éri meg ez az egész... :-)

Média fellépések

2011-ben a média fellépések tekintetében sem szűkölködtünk a lehetőségekben.

Január végén az M1 televízióban készült velünk egy rövid beszélgetés, március végén pedig a székesfehérvári Fezen Rádió vendégei voltunk egy kétórás mélyinterjú erejéig. Május végén Bizse Feri barátunk meghívására ismét a Lánchíd Rádióban vendégeskedtünk a Lord zenekar társaságában, a Millenárison adott első koncert apropóján pedig néhány percig a Duna Televízió műsorában szerepeltünk.

Honlap

A zenekar honlapján a tavalyi évben csak kisebb változtatásokat hajtottunk végre. Januárban elindítottuk az RSS szolgáltatást, februárban pedig megpróbáltuk "élőben" közvetíteni az év első koncertjét, legalábbis a képek szintjén, a lényeg, a hang nélkül. Érdekes kísérlet volt.

Március utolsó napján kerültek fel a honlapra a Robi által felénekelt dalok, melyeket reményeink szerint hamarosan újabbak is követnek majd. A legfrissebb hír a honlappal kapcsolatban pedig az, hogy az év végén –még ha elég egyszerű formában is, de– sikerült elindítanunk a sictransit.hu mobiltelefonokra optimalizált verzióját.

Mi volt még 2011-ben?

Rossz szokásunkról, hogy tehetségkutatókon is elindulunk, 2011-ben sem tudtunk lemondani. Természetesen egyiken sem értünk el semmilyen eredményt. Lassan kezdünk büszkék is lenni erre, látva, hogy kik érnek el eredményeket.

Még egy dolog van, ami számunkra fontos, s egy ilyen összefoglalóban akkor is helye van, ha év közben külön nem is akartunk megemlékezni róla: a 2006-os első fellépést követően 2011 nyarán lett ötéves a Sic Transit Gloria Mundi rockzenekar. E jeles eseményt szűk baráti körben, egy csendes, ám jól sikerült kerti partival ünnepeltük meg augusztusban.

Ez volt tehát 2011, az igazi zenekarrá kovácsolódás évének krónikája.

Kíváncsian várjuk, mit tartogat számunkra 2012...